Igazából nem is tudom, miért adtam ezt a címet a cikknek, semmi köze a tartalmához, csak úgy jól hangzik. A „babit” egyébként egy kb. hetvenes évek végi Thin Lizzie nóta címe.

Sokszor, sokan állították és valószínu, hogy fogják egymással szembe állítani a Magyarországi és a külföldi deszkásokat, deszkázást. Lehet, de teljesen fölösleges, értelmetlen, hiszen a probléma igen összetett. Hogy miért? A következo sorokban megpróbálom kifejteni álláspontomat.

Nem magyar sajátosság az, hogy nincsenek kiugró deszkások az országban. Ennek oka a lehetoségek meg illetve nem megléte. Ha körbenézünk a világban, a „fejletlen világon” kívül szinte minden ország ad skatert a sportág elitjébe, és itt nem az amerikai állampolgár Christian Svitakra gondolok, aki egyébként lengyel származású. Sokkal inkább mondjuk Javier Sarminetóra aki spanyol, vagy a skót John Rattrayre, vagy éppen a svéd Mathias Ringstromre, csak hogy, az s-betus népeknél maradjunk. De ugyanígy vannak belgák, olaszok ausztrálok, németek, argentinok, franciák a legjobbak között, nem beszélve a brazilokról.
Szinte mindenkit felsoroltam, de kelet-európai országbelit, egyet sem, se szerbek, se szlovákok, se lengyelek.
Egyszeruen nem voltak meg ahhoz a lehetoségek a környéken, hogy olyan deszkás-gyökerek alakulhassanak ki, amelyek táptalajul szolgálhatnak a töretlen fejlodésnek. Még a cseheknél sincsenek olyan nagyágyúk, mint pl. a finneknél. – Bár most az a Petr Horvat nevu srác már egész eredményesen szerepel. Persze hét Mystic Cup után, ez már szinte kötelezo. Volt egy- két tehetséges arc, mint nálunk Giczi Dávid, vagy a lengyeleknél Stickorama, akik a Vans európai csapatához tartoztak egy ideig, de nekik sem sikerült. Talán nem véletlenül.
Most voltam a Red Bull Local Hero Tourral az ország sok táján, és láttam padkákat, lépcsoket, meg mindent, ami kell, kivéve azt az elemet, amellyel a foszerkesztom is basztatni szokott, hogy miért nincs fotón: korlátokat. Pontosabban egyet találtunk, amire Vuszi és Petya is rábólintott, de ezen kívül semmi. Nulla. Zérus. A görkorisoknak persze van annyi, mint a nyu, de azokba ép eszu ember még csak belekapaszkodni is alig mer. A minap késo este néztem az ATV-n az Offline Tv-t, ahol is a Zero, Dying to Live c. filmjét vetítették. A trükkök hatvan százaléka korlátos trükk volt. És ha megnézitek az eddigi számokat, vagy magyar videókat, mindent látni benne, csak street-korlátozást nem.
Aztán igencsak híján vagyunk a jó skate-parkoknak, egy-két pályát lehet használni, de sok helyen hiányzik a szakértelem, vagy a korisokat, a bringásokat, meg minket egy kalap alá vesznek, és építenek egy pályát mindhárom sportnak. Na ez általában mindenkinek szar.
Na hogy ehhez is említsek televíziós példát, az Extreme Channelen láttam egy ír skateparkot, kb. 100 vagy 120 négyzetméteren, full fából, még az elemek között is. Szerintetek mennyibe kerül annyi fa?! Megmondom: kismillióba. Hát remélem, ha belépünk az Európai Unióba, legalább az ír példa be fog jönni.
Addig pedig, tisztelt kritikusok, tiszteljétek a magyar gördeszkást, aki évi 6 cipoért /leginkább még annyiért se/ ledobálja magát „tizen” lépcsokrol, vagy aki Szegeden függoig kopott deszkával a kézben kéri, hogy a padka, amit levittünk hadd maradjon… Ok csak sportolók, és akárhogyan is, de körülményeik ellenére is megpróbálnak teljesíteni.
És szerintem a sportolókat és a teljesítményt tisztelni kell!