Tanai (blade) Andrew. Mint ismeretes Tanci Zalaegerszeg városának göris osatyja, és egyben a nyugati oldal egyik meghatározó harcosa. Már idestova hat éve ismerem, és ez ido alatt jó néhány meleg szitut éltünk át együtt. Így külön örültem annak, hogy az interjút megelozo néhány mondatos bevezeto megírására épp rám esett a választás. És hogy miért jó írni róla?
Egyfelol, mert felidézi a göris kalandokat, másrészrol pedig egy olyan embert ismerhettem meg a személyében, akire minden körülmény között lehet számítani, saját egyéniséggel és ötletekkel rendelkezik, tiszta szívbol szereti a sportot, ebbol adódóan a körítés a legkevésbé sem mozgatja. Ráadásul még akkor sem haragszik meg, ha könnyes szemmel ugyan, de nagyon vadul telibe rúgod a macskáit. (Lehet, hogy mostanában ezért nem találkozunk: benti macska kontra macskaallergia).
Röviden, nagyon jó görisnek tartom, aki úgy az élet, mint zene területén folyamatos megújulásra, illetve fejlodésre képes. Ám mégis azért szeretem a legjobban, mert o már rutinból szórja a csokisokat, tökösöket!

FP "kurtA

Bemutatkozásképpen mi az, amit feltétlen tudnunk kell rólad? Tanai András a nevem, de mindenki csak Tanciként ismer. Magyarországon belül a Dunántúlon, a Zala folyó meletti 757 éves múlttal rendelkezo megyei jogú városban: Zalaegerszegen éldegélek. 21 éve láttam meg a napvilágot, és 7 éve korizom. Szeretem a bort, de csak a hazait, a külföldit, a házit meg a tablettásat.
Amikor a Ferenc Peti nevet hallom, automatikusan beugrik a tied is, és ez fordítva is igaz. Mesélj valamit kettotök barátságáról.
A Petivel való barátságom kb. 5 éve kezdodött egy közös korizás alkalmával, aztán egyre többet gurultunk együtt, majd a késobbiekben egy városba is kerültünk, ahol mindketten tanultunk. Ám a sulin kívül a trükkök terén is rengeteget tanultunk egymástól. Folyamatosan motiváltuk egymást, és megtanultunk egymás hibáiból is tanulni. Szerintem azért is említenek minket mindig együtt, mert jó pár éven keresztül a koris megmozdulásokra együtt jártunk, együtt „haraptuk a láncot ezerrel”.
Sokan nem tudják, ahogyan azt a Skateworld Tour-ig én sem tudtam, hogy a korison kívül egy zenészembert is tisztelhetünk benned. Hogyan kerültél kapcsolatba a zenéléssel, valamint ez miként egyeztetheto össze a korizassal?
Kb. 2, 5 éve egy buli alkalmával a haveri társaságom három tagja úgy döntött, hogy zenekart alapítanak, de nem volt énekesük, és mivel tudták, hogy én énekeltem korábban, megkérdezték, hogy van-e kedvem beszállni a bandába… Rábólintottam.
Ez a dolog még most is tart, és remélem fog is addig, míg össze nem rogyik ez a világ!
C.O.T.S. , azaz Children Of The Street a nevünk, és ez ki is fejezi azt a nézetet, amit vallunk. Amúgy simán összefér a kori a zenével, mert ha van olyan dolog, amit a korival nem tudok kifejezni, azt a zenéléssel próbálom pótolni, és ugyanígy fordítva.
Befolyásolja-e a zene azt, ahogyan korizol, vagy éppen a korizás befolyásolja a zeneírást?
Kiegészíti az egyik a másikat, és a ketto együtt inspirál engem egy olyan fajta életfelfogás felé, ami 100 %-ig én vagyok.
Lehet-e ezt a két dolgot úgy csinálni, hogy ne menjenek egymás rovására?
Lehet, és szerintem jó is az, ha az ember a korin kívül mást is csinál, mert akkor nem válnak unalmassá a dolgok.
Vannak-e olyan példaképeid, akik mutatják neked az általad követni kívánt utat, mind a zenében mind a korizásban?
Zenében sok inspirációt adnak az olyan, számomra kedvenc zenekarok, akiknek ez nem valamiféle divathóbort, hanem életfelfogás, egyfajta életstílus, mely kitölti a mindennapjaikat. Példaképeim a zenében: pl.: Deftones, Incubus, Lostprophets stb.
A korizásban is inkább azok a korisokat tartom a példaképeimnek, akik nem akarnak a divattal haladni, hanem megmaradnak ugyanolyan egyéniségeknek, mint évekkel korábban.
Az abszolút példaképem a korizásban Aaron Feinberg, akit szívesen megismernék, mint embert.
Mivel telnek a hétköznapjaid, amikor éppen nem a hobbiknak élsz?
Melózgatom, barátnozök és készülök a jogra (ha felvesznek).
Mi volt életed legkellemesebb koris élménye?
Konkrétan legkellemesebb koris élményem nincs, mivel minden olyan élmény kellemes mikor új trükköt tanulok meg.
A legkellemetlenebb? Esetleg valami olyan sérülés, amire nem szívesen emlékszel vissza?
Azt hiszem 2001-ben volt, amikor a nyíregyházi versenyen egy rontott ao topsoul- ból vettem a két lábam közé úgy a korlátot, hogy az egyik oldalon sem ért le a lábam.
A következményét inkább nem mesélem el… Képzeljétek el! Aki ott volt, az emlékszik rá, hogy nagggyon fájt. Volt még pár csúnya „perecem”, de ez volt a legdurvább.
Biztosan hallottál róla, hogy a Bajnok Tomi mostanában a szomszédos országokban sorra nyeri a versenyeket. Szerinted szükség van e arra, hogy Európában megismerjek a magyar koris életet, és ha igen akkor ez miért fontos?
Muszáj, hogy megismerjék, mert rengeteg tehetség rohangál az utcákon, csak a lehetoségek hiányából fakadóan elvesznek a süllyesztoben (ezt értem a „pótcselekvésekre”), és abbahagyják a korizást, vagy ellzüllenek. Kívánok Kisbajnoknak még több sikert, és üzenem a magyar korisoknak, hogy kitartás!
Hogyan látod a magyar korizás helyzetét?
A magyar korizás mindenképpen elore halad, csak az a probléma, hogy a külföld sem áll meg, és a lépést nehezen, vagy egyáltalán nem lehet felvenni velük.
A színvonal egyre jobb, egyre nívósabbak a versenyek, melyeken egyre több a külföldi induló is, viszont ez szerintem visszaüthet. Jó dolog, hogy itt vannak a külföldiek, hiszen éloben láthatjuk oket korizni, ezáltal inspirálnak, de így a versenyek kissé elvesztik a hazai vonatkozásukat. Régebben arra törekedtünk, hogy legyenek jó magyar versenyek, most meg, hogy jó nemzetköziek itthon. Én nem szapulom a külföldieket, csupán oda szeretnék kilyukadni, hogy az igazi megmérettetés az, ha mi magyarok megyünk ki a versenyekre, és alkalom adtán fricskát mutatunk a nyugati sógoroknak. Persze ez nagyban függ a szponzoroktól. Én személy szerint erre törekszem, és remélem, van még pár ember, aki így gondolja. A magyar koris arcok közül senkivel sincsen bajom, és magamból kiindulva úgy látom, hogy ezen a téren is elore halad a dolog. Azonban a távolság igen nagy akadályokat gördít elénk, ezáltal ritkán találkozunk, és akkor sem mindig a korizás van a középpontban.
A magyar crew dolog számomra érdekes egy kicsit, mert nem feltétlen kell egy crew-hoz tartozni ahhoz, hogy az ember jól érezze magát akkor, amikor azt csinálja, amit szeret. De ettol függetlenül muszáj valahova tenni a neveket, az embereket, és erre jók a crew- k,mert könnyebb beazonosítani mindenkit, aki uzi ezt a sportot.
A kicsit idealista életszemléletembol kifolyólag véleményem szerint úgy lehetne lendíteni a magyar aggresszív görkorizás helyzetén, hogy sokkal több pénzt kellene beleölni a sportba, és nem olyanokba (most nem írom le a sport nevét), ahol a hétvégi fordulók nézoszám átlaga 2000 ember. Ha több pénz lenne, több park épülne, többen kezdenének el korizni, több lehetoség lenne arra, hogy „ felzárkózhassunk ”a nyugathoz. Jó példa erre Ausztria! De ez politika, és engem a politika nem érdekel, úgyhogy amiket most leírtam, az a szubjektív véleményem.
Mi, illetve ki motival a korizásban? Talán épp a zene?
Legjobban az olyan emberekkel való korizás motivál, akikkel keveset találkozom. Amúgy itt Magyarországon a Kisboti inspirál a leginkább. Ha az Ati hozza a gettorobbantóját akkor a zene is!
Hol és kivel korizol legszívesebben és van-e kedvenc trükköd?
Legszívesebben Zalaegerszegen korizom a helyi és környékbeli haverokkal (Kekk Sanyi, Peti meg a többiek),de szeretek eljárkálgatni mindenfelé.
Az a meglátásom, hogy a médiában való szereplés tekintetében ((filmek, magazin, rendezvények) a keleti országrész sokkal jobban középpontban van. Te is így látod ezt, és ha igen, vajon mi lehet ennek az oka? Egyetértek. Itt sincsen kevesebb koris, csak ismeretlenek. Keleten ott van a sok szponzorált, a parkok, van egy Zsengellér Marci, aki tök jó videokat készít, és megtalálható egy olyan fajta összetartás, ami itt nem igazán jellemzo. (tisztelet a kivételeknek.) Erre nekünk is oda kellene figyelni a jövoben.
Vannak-e nálatok tehetséges fiatalok? Kikre érdemes majd odafigyelni a jövoben?
Vannak, de a legtöbbet nem ismerem, csak látásból. Úgyhogy hajrá fiatalság. A tehetségesekre elobb utóbb úgyis felfigyelnek.
Hogyan látod a következo generációt?
Véleményem szerint a mai fiatalság nagy része túlságosan is a trendet követi és elfelejtik az alaptrükkök fontosságát.
Park vs. street?
Csak street. One love.
Van már valami elképzelésed a korizás utáni „életedrol”?
Vannak elképzeléseim, de a korizás mindig jelen lesz az életemben. Legfeljebb majd a tolókocsiból osztom a gyerekemet, hogy hogy kell soult csúszni!
Vannak- e az élet bármely területen olyan reális almaid, melyeket szeretnél megvalósítani?
Asszem megyek az EU-ba kukásnak és utána építek egy villát a rózsadombon a sok ojrómból.
Üzenj az embereknek, akik fontosak neked…. (thanx)
Eloször is köszi az Offline-nak a lehetoséget, Mikinek a fotósnak a kitartást, Viktornak, a családomnak, a barátnomnek hogy mindig ápolgat, Rostának, Lengyinek, a C.O.T.S.-nek meg a többi havernak. A Kisbotinak üzenem, hogy mielobb gyógyuljon meg és legyen 1:1 azon a korláton. Üdvözlet az összes magyar crewnak(ABC,UP,OSDY,SCS,WWW,) legfoképp Petinek (Sz.aft), Sanyinak. Minden magyar korisnak üzenem, hogy nyáron VÉGRE lesz verseny Zalaegerszegen, úgyhogy mindenkinek itt a helye ezen a 757 éves múltra visszatekinto megyeszékhelyen!