A deszka hegyélén való csúsztatása alaptartásban oly módon, hogy a deszka hossztengelye meroleges legyen a pálya esésvonalára.A lejto elso igazi kihívása vár ránk. Nem kis feladat, de megéri, mert ha már ismerjük a csúsztatást, akkor már nincs olyan kijelölt pálya, ahol ne tudnánk leevickélni. Mint majdnem mindent a snowboardban, ezt is kétféle módon végezhetjük, lábujjélen vagy sarokélen. A térdelésbol induló lábujjél csúsztatást javaslom indulásként. Könnyebb a felkelés, és ha elveszítjük egyensúlyunkat, csak térdre huppanunk, így az esést a karokkal még tompítani is tudjuk. Csúsztatás lábujjélen Vágjuk a lábujjélt (hegyél) erosen a hóba, majd álljunk fel alaptartás helyzetébe. Térdek enyhén hajlítva, a kezek a test elott segítenek az egyensúlyozásban. Ne a deszkát nézzük! A fej egyenesen felfelé a hegy felé fordul. Elotte azonban bizonyosodjunk meg, hogy alattunk a pálya üres. A testsúly a két lábon egyenletesen van elosztva, a súlypont vetülete pontosan lábaink között, a deszka közepén helyezkedik el. A csúsztatás indításánál a deszkát a térd enyhe feszítésével lefelé billentjük, ezáltal a deszka megindul az esésvonal irányába. A deszka billentésénél a legfontosabb a mérték és a fokozatosság. A csúsztatás magas iskolája az, amikor a snowboardos úgy tudja irányítani a deszkát, hogy az állandó sebességgel, folyamatosan csúszik az esésvonalba. Ehhez meg kell találni azt a pályához képest megfelelo szögállást, ami se több, se kevesebb, és éppen megfelel a folyamatossághoz. A sarokél csúsztatásánál ugyanezek a szempontok, csak itt fokozottan figyeljünk a térd hajlítására és nyújtására. Ha a pálya túl egyenes, nehezen megy a felkelés, keressünk egy kissé meredekebb részt, ahol a felkelés nem okoz gondot. Egyenesen elore nézünk, a mellkas és a csípo elott karokkal segítünk az egyensúlyozásban, a térd enyhén hajlított. Indulhat a csúsztatás!