Ismert tény, hogy a snowboard könnyen tanulható, ám az első próbálkozások mégis igazán emberpróbálóak. A kezdok jelentos része tapasztaltabb cimboráinak unszolására vág bele: Gyere, majd mi megtanítunk! Persze, fenn a hegyen minden más, a cimborák alig várják, hogy végre csúszhassanak, ugyan, kinek van kedve egy kezdovel veszodni?! Egy-két jó tanács, aztán egy pillanat alatt eltünnek az ismerős arcok, az „elsőnapos” pedig – valahol 1500 és az ég között – nem számíthat már senkire, csak magára. Az esések kezdoknél, oktató nélkül sorozatszerűek (kivéve, ha egy született deszkástehetség vagy)  – hiszen mindkét láb rögzítve van – ahogyan a fáradtságos felállások is egymást követik. Ezeknél a kezdeti lépéseknél jön jól a segítség – ahogy biciklizésnél az ülés mögé szerelt rúd, vagy az oldalkerekek formájában, a snowboard esetében pedig egy képzett oktató személyében. A jó snowboard-oktató kiválasztja az oktatásra alkalmas pályát, ellenőrzi a tanuló felszerelését és a kötésszögek beállítását, fogja a tanítvány kezét és lépésrol-lépésre végigkíséri őt az így már egyszerűvé tett iskolagyakorlatokon, amelyeket előzőleg persze be is mutat. Ez a közvetlen segítségadás maximális biztonságérzetet, az egyensúlyozásban támaszt, azonnali, szakszerű instrukciókat, és mindezek által garantált sikerélményt jelent! Azonnal ott terem és segít, ha baj van, újabb erőfeszítések megtételére motivál, bátorít és erősíti az önbizalmat. Az oktató mindenki biztonsága érdekében csak egy lábbal van bekapcsolva a deszkájára, és így csúszik a tanítvány mellett, hol lassítva, hol gyorsítva őt, apró, korrigáló mozdulatokkal megelőzve az eséseket.