A Saba Haider által írt cikksorozat elsősorban azoknak a deszkásoknak szól, akik kíváncsiak arra, hogyan is készülnek azok a lapok, amiket olyan előszeretettel törnek-zúznak a padkán meg a railen. A cikkek olyan érdekességekre is kitérnek, mint a fafajták, vagy a megfelelő ragasztó alkalmazása, ezért azok is találhatnak benne izgalmas dolgokat, akik életükben nem léptek még deszkára.

A gördeszkák gyártásának egyik leginkább mellőzött aspektusa a nagyfokú fafelhasználás. Amint a sport fejlődik, úgy fejlődnek vele párhuzamosan a felhasznált anyagok és a gyártás során alkalmazott módszerek, eljárások is. Ha megnézzük például a teniszütőket, a síléceket, vagy az evezőket, hamar megfigyelhetünk egy, szinte az összes sportban előforduló, tendenciát: a felhasznált anyagok listájáról lassacskán lekerült a fa, amit aztán felváltott a szénszál, vagy az alumínium. Annak ellenére, hogy a gördeszka gyártó cégek is megpróbálkoztak számos más anyag tesztelésével és kifejlesztésével, a profi deszkások között máig is a hét rétegből álló, az amerikai és kanadai nagy-tavak vidékéről származó juharfából készült lapok a legnépszerűbbek. A gyártók pedig nem tehetnek mást, követik az igényeket.

Ami a deszkák grafikáit illeti, a kezdeti selyemszitanyomatok is alapos fejlődésen mentek keresztül és ma már számos módja van annak, hogy feldíszítsük a lapokat. De manapság például ugyanilyen változatos a laminálás is, amely gyakorlatilag végtelen kombinációs lehetőségeket rejt magában, kezdve az öntőforma és a nyomatok kidolgozásától egészen a használt ragasztó összetételéig. A gyártók mindegyike olyan egyedi eljárásokat használ, amely leginkább megfelel nekik és a vevőiknek, még akkor is, ha a nagyobb cégek deszkái a laikus számára általában megkülönböztethetetlenek egymástól.

Ha pedig már szóba kerültek a ragasztók: nagyon sok szempontot kell figyelembe venni a rögzítőanyagok kiválasztásánál, hiszen sok olyan ragasztó van, amely a környezetre káros anyagokat tartalmaz. Éppen ezért a gyártók nagyon is tisztában vannak vele, hogy a környezetvédelemre oda kell figyelniük és a környezetbarát gyártási technológiák elterjedése azt jelzi, komolyan is veszik ezt a feladatot. A gyártási technológiák rengeteget változtak az elmúlt évek során és a gyártó cégek mindegyike folyamatosan azon van, hogy minél gazdaságosabbá és modernebbé tegye ezeket a folyamatokat.

Egy kis történelem

A ’70-es évek korai szakaszában nagyon kevés deszkát gyártottak, azok is főleg játékcégek futószalagjairól gördültek le. Akkoriban még egyáltalán nem volt kifejlődve ez az iparág, ezért az üvegszálas és különféle műanyag lapok legalább annyira gyakoriak voltak, mint a fából készült deszkák. A kereslet aztán lassan kezdett testet ölteni és azokon a környékeken, ahol sok deszkás volt, megjelentek a garázsban, házilag bütykölt deszkák. A hetvenes évek közepére aztán a sport fejlődésnek indult és a lehetőség által vonzott új gyártók egyben új ötleteket is hoztak.
Olyannyira, hogy 1978-ra külön gyárak létesültek a lapok készítésére és a fa iránti igény hirtelen megnőtt, egészen 1979-ig, a deszkázás első „haláláig”. A nyolcvanas évek közepéig tartó, igencsak sötét időszakot csupán néhány gyártó vészelte át, de ekkor a számuk ismét szaporodni kezdett. Ezzel párhuzamosan tudományosan is elkezdtek foglalkozni a dologgal és a lapok formáit lassan változtatni kezdték. A nyolcvanas évek végére aztán a gyártók újra megerősödtek és készen álltak a minden addiginál nagyobb kereslet kielégítésére.

Aztán a kilencvenes évek első felének gazdasági visszaesése és a deszkázás iránti igény csökkenése újra nehéz helyzetbe hozta ezeket a cégeket, de akik túlélték ezt a néhány évet, azok a huszadik század utolsó évtizedének közepétől folyamatos fejlődésben vannak, igyekezvén lépést tartani az azóta folyamatosan felfelé ívelő kereslettel.

Ha ma megnézzük például Kaliforniát, a deszkások Mekkáját, több tucat lapokkal foglalkozó céget találunk. Ezen kívül vannak nagyobb gyárak az USA minden részén, Kanadában, valamint kisebb cégek Európában és Ausztráliában. Ami pedig mindennél jobban jelzi a sport csillagának felfelé ívelését, az az ázsiai, főként kínai és taiwani gyártók megjelenése.

A legtöbb észak-amerikai gyártó kétkedve fogadta az ázsiaiak piacra lépését, elsősorban a potenciális minőségromlás és az európai piacok eseteleges beszűkülése miatt. Ha jobban megnézzük, Ázsiában minden gazdaságilag fontos feltétel adott ahhoz, hogy a lapgyártás sikeres legyen: olcsó nyersanyag és munkaerő, valamint hatalmas kereslet. A végtermék azonban sajnos nem mindig kielégítő, sokszor használnak például olyan puha fát, ami egyáltalán nem alkalmas lapok készítésére. Kínában van olyan gyár, amely kanadai juhart használ, de a hatalmas szállítási költségek lassan őket is kezdik gondolkodóba ejteni.