Segovia: Most, hogy ennyi mindent elértünk, következik a forradalom másik komoly része. Ott vannak olyan cégek, mint például a Barbie gyártója, csinálnak ők is fejvédőket, meg távirányítású görkorizó babákat – ha őket meg tudnánk nyerni szponzornak, az anyagilag és hírverésileg is jót tenne a női deszkásoknak, nagy lépés lenne, ha mindenféle világversenyeken is támogatnának minket, díjakat ajánlanának fel, besegítenének a szervezésbe – és akkor végre hat év után elmondhatnám, hogy én sem csak szerelemből csinálom ezt az egészet, hanem megfizetik az időmet és az befektetett energiát. Szóval remélhetőleg ez lesz az év, amikorminden megváltozik, mindannyiunk számára, anyagilag-üzletileg is, kényelmi szempontokból is, vagyis a lányok csinálhatják azt, amit szeretnek, úgy, hogy ezért még fizetést is kapnak . A végcél a szabadság és függetlenség, tényleg minden szempontból, ez csodálatos lesz, ha sikerül.

withitgirl: Mik azok a dolgok, amik hátráltathatják a pozitív végkifejletet, miféle problémákra kell még számítani – akár anyagilag, akár más okokból?

Segovia: Először is, bármit és bárhogyan szervezel, mindig lesznek emberek, akik találnak nem megfelelő részleteket – tudom is én, nem jó a rámpa, kifogásolható a zsűri, stb. Aztán vannak sokan, akik azt mondják, hogy ezzel az egész női mozgalommal csak azt érem el, hogy sikeresen elszeparálom a lányokat a fiúktól, és ezzel tulajdonképpen korltozom őket, még jobban kiemelve azt a megkülönböztetést, ami ellen küzdök. Oké, valóban el vannak választva a férfieseményektől, de nem miattam, így hát igenis szükségük van saját versenyekre, saját programokra. Ahogy Tony Hawk mondta egyszer egy talk-showban: az AGSJ lehetőséget biztosít a lányoknak, hogy a fiúk közut ne tűnjenek el a süllyesztőben. Így van lehetőségük rivaldafénybe kerülni, és most jött el az ő idejük. Az embereknek persze mindig mindenhez lesz valami negatív hozzáfűznivalójuk, de a pozitív történések felülírják ezeket a pesszimista és gonosz megjegyzéseket. Sajnálom, ha valaki csak a diszkriminációt látja ebben a női mozgalomban.
Persze a profi mezőnyben van nagyon sok tizenéves lány, akik messze elkerülik az AGSJ-t és hasonló női rendezvényeket, mert úgy érzik, nekik a srácok között kell helytállniuk. Életkori sajátosság. Ott van ugyanakkor Cara-Beth, aki hírből sem tudja, mi történik a férfideszkások világában, mert neki nincs szüksége arra, hogy ott bárkinek is bizonyítson, vagy elismertesse magát. Tisztában van vele, hogy kicsoda ő és mit tud, megerősítés hiányában is ő a legjobb, szinte legenda. De a fiatalabbaknak – sajnos, ám érthető okokból – szükségük van bizonyos kontrollra és viszonyítási alapra. Viszont rajtuk kívül van nagyon sok profi, aki rendszeresen eljön a női programokra, és ebben az évben reményeim szerint még bővül is a csapat, olyan intelligens, üzlei gondolkodású, szenvedélyes boardosokkal, akikkel neki lehet állni a már emlegetett komolyabb munkának.

withitgirl: Konkrétabban mi is lesz ez a komolyabb, nagy munka?
Segovia: Hehe, az még titok. De nagy dobás lesz. Többek között egy hatalmas buli, ahol egybekombináljuk az eddig már megszokott, rendszeres évi eseményeket, nyárra már 12 hétnyi edzőtábor le van foglalva – gondolj bele, egész nyáron 250 lány, akiknek egyenként van legalább 4-5 deszkás lányismerősük, remélhetőleg ez évekre előre biztosítja a folytonosságot. Aztán ott van az egyesület is, az IGSA, ahol most szedjük rendbe a szabályokat, készül a szabálykönyv, ennek is igyekszünk nyilvánosságot szerezni – olyan emberek segítségével, akik nem beszűkült módon tekintenek a sportágra. Velünk van például a Tony Hawk és Tony Alva, de nem csak profi boardosok segítenek, hanem gyártói részről is jó néhány cég vezetője. Szóval ebben az évben igyekszünk minden fontos szálat egybefogni, és onnan kezdve nem lesz megállás.